Az anime kicsit késleltetve jelent meg a felzaklatott II. világháború utáni
Japánba (pl. számos műben megfigyelhető a gombafelhő, pl.: Akira. - ez a
rajzfilm a 80-as évek egyik nagy anime disztópiája, amikorra a feszült
társadalmi helyzet bizonyos alkotókból fokozott borúlátást váltott ki. Sötét
jövőkép, de jól kifejezi, milyen mélyen benne él a japán társadalomban a
nukleáris csapástól való félelem. Más rajzfilmek közvetlenül a bombatámadásokat
dolgozzák fel, példaképp említve a Barefoot Gen). A japán animáció rajzstílusa a
japán képregényművészetből vezethető le.. A manga, mint rajzstílus a hagyományos
japán fametszetekre, és tekercsekre rajzolt történetek és kompozíciók stílusát
(a sajátosságok nagy részét innen származtathatjuk), valamint az akkori amerikai
képregénystílust ötvözte.
A műfaj atyja Osamu Tezuk. Első (fekete-fehér) képregényei hasonlítanak az
1930–1940-es évek amerikai rajzstílusára.
Osamu egy nagyon vizuális forma létrehozásával kísérletezett.A nőket a kora
amerikai szexideálról mintázta (pl. Betty Boop): nagy kék szemű, szőke és
karcsú. Megfigyelhető, hogy ezt a jó és gonosz szereplők közötti
megkülönböztetésre is használják, ti. a gonoszoknak keskeny szemük van.
Tulajdonképpen a képregény rajzolási stílusát vitték át az animációs filmekbe.
Az alacsony költségvetés egészen új stílusirányzatot szült ahol olyan
hatáselemeket alkalmaznak, amelyek szinte észrevétlenül kevés rajzolást
igényelnek. Így a mozgás illúzióját, annak elképzelhetetlenné nagyításával
ábrázolják: a szereplő szinte mozdulatlan, miközben körülötte egy elmosódott
háttér kavarog eszeveszetten. Lassításokat alkalmaznak, vagy hatalmas állókép
pásztázásával fejezik ki a drámaiságot, a csend és mozdulatlanság által. Eközben
Amerikában az egyre precízebb animáció kidolgozásán fáradoztak, és fáradoznak ma
is. Így egy új ábrázolás és látásmód, egy új stílus született.
Ekkora, a későbbi években válik el jelentősen a két ország animációművészete.
Míg Amerikában (és az általános nyugati konzervatív világban) úgy tekintenek a
képregényekre és a rajzfilmekre mint gyermeki szórakozására, addig Japánban
mindenki tisztában vele, hogy a műfajnak van egy rétege, amire felnőttes
tartalom (és ez nem csak az erőszakra és az erotikára, hanem sokkal inkább a
gondolatvilágra értendő) és az egyre filmszerűbb rendezésmód a jellemző. Ennek
jó példája a Neon Genesis Evangelion vagy a Szentjánosbogarak temetője (Grave of
Fireflies 1988), egy komoly háborús dráma, ami két gyermek tragédiájáról szól,
akik elvesztették szüleiket.
Az animék manapság világszerte, így hazánkban is rendkívül népszerűek.
|